Az örök utazó

Az örök utazó

Önelemző absztrakt egy blogposzthoz

[AZ EGYSZERŰSÉG FELÉ #2]

fotó: EDELMAYER

Az alkotás gyújtópontját a Hallgatói felszólalás egy sora adta:

 

“Vajon mi az ára annak, ha hallgatsz és megtagadod a lét szavát?

Csak az szabad, aki látja a holnapot és a mát.

Aki folyton a múltba bámul, az ott is ragad,

pedig te is a változás tanúsága vagy [...]”

 

Az gondolkodtatott el, hogy mit lehet tenni, hogyan lehet reflektálni egy provokatív hangvételű alkotásra, amit egy provokatív szerző provokatívan tol az arcodba. Mit lehet tenni, úgy, hogy a kiemelt sor első részét igaznak tartom magamra, de a második felét már nem. Én úgy gondolom magamról, hogy a fényképezés, a fénykép nézegetés és a képmutogatás (R.M. PIRSIG) révén állandóan a múltba bámulok, minden képpé tett idő-intervallumot azonnal múlttá teszek (SONTAG), és később ezeket új formába öntöm, történetmesélések útján. Erre az ellentmondásra “válaszul” készült el ez az írás, fénykép és cím és képaláírás konglomerátum, mely egy történetet konstruál egy archívumból válogatott tematikus képsor nyomán.

Az elemek újrarendezésével szerintem egy, az eredetitől (feltételezhetően) eltérő jelentéstartalom áll elő. Ahol összefonódik a történetmondásban a múlt képe és az újrakonstruálás, amely velejárója az összes elmesélésnek. Megjelenik benne az ismeretlen szerző által készített, de jelentéssel felruházott fénykép, amely összefonódik a nem vérrokonsági kapcsolatban lévők családi emlékezetével és a szabad interpretáció horizontjával. Megjelenik a saját családi album rejtélyes pontja. A mozgókép dinamizálta látvány-A-ból-B-be-jutás. Ott remeg benne az idősödés, korosodás mindennapi és ünnepekhez kötött tapasztalata. Megélt és beteljesedett szerelmek története. A határátlépések sokértelműsége. Valamint a képzelt utazás fényképe, amely az első napon történik, mintegy újjászületés...

Az egészet keretbe foglalja a téma: az utazás, mely régi topic az irodalomban, avantgarde irodalomban. A forma a blog és a hosszú sok görgetést (scrolling) igénylő kialakítás egyszerre igyekszik reflektálni a papírtekercsre íródott utazástörténetekre (Kerouac: Úton) és a kortárs internetfogyasztásra, időeltöltésre.

 

Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete


“Úgy tennék, mint valami képmutogató - jobb példa nem jut eszembe - , és járnám Amerikát, ezt az Amerikát keresztbe-kasul, épületes beszédekkel, megvilágosodást és kultúrát hordván szét a hallgatóknak. Az ilyen históriás képmutogatókat, akik voltak, a pergő mozi meg a tévé meg a rádió szorította ki, és az a gyanúm, hogy a változás nem szolgálta mindenki hasznát. Talán gyorsította is, szélesítette is az országos tudatfolyamot, de a medre egyre töltődik. Nem is marad meg benne, a partjait egyre rágja, tarolja. Képmutogatónak ha volnék, nem is vájnék új medreket én, inkább a régieket kotornám, tisztítanám belőlük az agyonhangoztatott gondolatok hordalékát. Hogy “mi újság?”, az ugyan örök agytágító kérdés, ha azomban a kérdés örökké ez, divat és semmitmondás a válasz rá, a holnap iszapja. Én azzal állnék elő: “Mi a legjobb?” Mert inkább a meder mélyének tart, mint a széltének, és gátolja a homokzátonyok lerakódását. Vannak, igen, az emberi történelem folyásában, olyan szakaszok, ahol a gondolat mély gübbenőket rágott, és egy helyen örvénylett. Semmi újság nem történt, a “legjobb” felől hittételek döntöttek. De mi azokon túl vagyunk. Tudatunk közös sodra ma kilép elsekélyesedett medréből, és ezerfelé árad a lapályok iránt. Nem akarja már se meghódítani, sem körülölelni a magaslatokat, csupán rohan szanaszét, mert rohannak előtte, nyomulnak utána. Hiányzik a kotrás.”

Susan Sontag: A fényképezésről


A fényképezés nem csak a múlt megörökítésére, hanem a jelen megismerésének új eszközéül is szolgál, amint azt napjaink fényképdokumentumainak számolatlan milliói is bizonyítják. Míg a régi fényképek tartalommal töltik meg a tudati képünket a múltról, a ma készült képek a jelenvalót alakítják át múlthoz hasonló tudati képpé."

komment