Az underground a formabontás művészete. Koncepciója: a dekonstrukció. Tagadja az örök érvényűnek vélt igazságok, a zsinórmérték, a „morális tények” létjogosultságát. Törekvése nem a rend, hanem a káosz felé irányul: a kaotikus állapotok létrehozásával és felmutatásával a meglévő konstrukciók mulandóságára és egyben egyszeriségére emlékeztet. Az underground aszimmetriával, disszonanciával érvel, melyek az ember állandó, belső szorongásával harmonizálnak.