Szubkultúra és társadalomkritika (3.)
A "Goth és punk szubkultúrák és társadalomkritika" c. Földalatti Ellenállás esemény jegyzőkönyvének kivonatát tesszük publikussá. Az előadások és a kerekasztal-beszélgetés fókuszának a punk és goth underground ágenseinek bemutatását terveztük, de szerencsés véletlenként megjelent Kellner Balázs is, az indusztriál és a poszt-szubkulturális nézőpont képviseletében; és a jelenlévők között megtalálhattunk a hazai sharp skinhead és psychobilly közösségek tagjait is.
A műfaji keletkezéstörténet a műfajteremtés innovatív összetevőjétől érdekes. Néhány zenei kísérlet társadalmi hatása mozgalmat indít el, lendületet ad kora forradalmának. Minden zene, amely közösségek elméjében visszhangzik, antitestté gyúrja kórusát a globális kapitalizmus és a lokális uralmi nyomás agyrohasztó vírusaival szemben. A műfajok glokálisak: van globális és lokális karakterük egyaránt. Az is jellemző rájuk, hogy horizontálisak - utalva itt az underground és a mainstream zenére. E - sok zenekutató számára vitatott - dichotómiának továbbra is van relevanciája.
A definíció nagyon egyszerű: a mainstream vagy pop-kultúra az uralkodó, pénz-alapú értékrendet képviseli; míg az underground zene célja nem a profit-szerzés, hanem valamiféle esztétikai minőség elérése - ilyen formán valamennyi underground közösség képvisel egyfajta kapitalizmuskritikát. Utóbbi pozitív identitás-többletet ad, előbbi többnyire lelki deficitet. A pénzhajhászással és a matéria imádatával szemben; vannak gondolkodásmódbeli alternatívák, amik kulturális értékeket képviselnek, s ezzel sokak életének minőségét javítják. Az általunk vizsgált zenei színterek valósak - tényleges közösségeket takarnak - és nem elutasítóak egymással szemben. A kulturális ellenállás közös nevezőt teremt az alternatív irányzatok között - létrehozva egy platformot, ahol a műfajok vizsgálatával, kísérleteivel talán még meg is haladjuk az egyes stílusokat, vagy legalábbis új minőségeket alkothatunk.
A szubkultúrák sokaságáról bizonyosodott be az elmúlt félszáz év szociológiai és antropológiai kutatásai nyomán, hogy nem "alacsonyabb rendűek" mint a fősodorbeli tömegkultúra - "szub" prefixum ide vagy oda - hanem hiteles világolvasatai egy-egy kulturális szegmensnek, életmód-közösségnek. A multikulturalitás nem társadalomromboló erő; minden kultúra releváns. A látszólagos hierarchiát az állami berendezkedés teremti meg az egyes világolvasatok, és életmód-stratégiák között, mivel az uralkodót, a többségit protezsálja, míg az alulról szerveződő közösségeket (a kulturális alternatívák regiszterét) jobb esetben épphogy megtűri, ha nem rekeszti ki, vagy lehetetleníti el. Ezen felül, az ellenkultúra egyáltalán nem homogén elegy.