Autonóm szubkultúrák társadalomkritikája

A punk és a goth alternatívái

A szubkultúrák sokaságáról bizonyosodott be az elmúlt félszáz év szociológiai és antropológiai kutatásai nyomán, hogy nem "alacsonyabb rendűek" mint a fősodorbeli tömegkultúra - "szub" prefixum ide vagy oda - hanem hiteles világolvasatai egy-egy kulturális szegmensnek, életmód-közösségnek. A multikulturalitás nem társadalomromboló erő; minden kultúra releváns. A látszólagos hierarchiát az állami berendezkedés teremti meg az egyes világolvasatok, és életmód-stratégiák között, mivel az uralkodót, a többségit protezsálja, míg az alulról szerveződő közösségeket (a kulturális alternatívák regiszterét) jobb esetben épphogy megtűri, ha nem rekeszti ki, vagy lehetetleníti el. Ezen felül, az ellenkultúra egyáltalán nem homogén elegy. 

fffe.jpg

A szubkultúrakutatás a chicagoi iskolában jelent meg, a kapitalizmus hatástanulmányának részeként. A központi normatívától eltérő alternatívákat kezdetben devianciákként kezelték, és a kriminalitással szoros összefüggésben vizsgálták. A kialakuló, jellemzően ifjúsági szubkultúrák tagjait bűnözőknek bélyegezték, devianciájukat a társadalom strukturális problémáival hozták összefüggésbe. A fordulatot a posztmodern hozta el; az antropológiában ez a szimbolikus- és az interpretív (értelmező) irányzattal esik egybe (1960-70).

98a11159461f25dff5572818a1a78698--punk-rock-style-punk-rock-fashion.jpg

A kritikai társadalomtudományos megközelítés innovációja, hogy a kulturális kisebbségeket saját összefüggésrendszerük, a "bennszülött" (szubjektív) és nem a „kívülálló tudós” (objektív) pozíciójából igyekeztek értelmezni. (Sokszor a szubkultúra kutatói maguk is tagjai voltak a kutatott kultúrának.) Az antropológiai olvasat abban tér el az uralkodó társadalomtudományos paradigmák megközelítésétől, hogy nem arra kíváncsi, hogy hogyan ítélhető meg egy szubkultúra az adott normák függvényében, hanem az érdekli, hogy az adott kultúra hogyan definiálja saját magát. Ha az antropológus megfelelő gyakorlatot keres, nem asszimilációs (beolvasztó) stratégiát választ, hanem legfeljebb integratívat, legjobb esetben pedig olyat, amivel segíti a csoport - kulturális, gazdasági stb. - autonomizációját.

genres2.jpg

Sematikus műfaji genealógia

 

A "Földalatti ellenállás" következő felvonásában két - egymással genealógiailag (származásilag) összefüggésben álló - zenei, művészeti, kulturális alapon szerveződő szubkultúra; A GOTH & A PUNK; karakterét és jelentéstartalmait vizsgáljuk. Ami összeköti őket, az egyrészt az "underground éthosz", a földalatti kultúra felé való hosszútávú elkötelezettség; másrészt a leszármazás. Mindkét zenei formanyelv nemzetközi átvétellel - globális tendenciák mentén - került be a hazai klubélet vérkeringésébe, és vált a lázadáskultúra motorjává. A new wave limitálja a punk ellenkulturális horderejét. A poszt-punkban megfigyelhetjük, ahogy több szcénára szakad, ill. elegyedik más műfajokkal, újabb és újabb alternatívákat gerjesztve, mint pl. a dark-gothic kultúra.

e83574279ee78eceddf8acf0d7320b61--gothic-fashion-dark-fashion.jpg hawk.jpg

 

 

Mára elképesztő különbségeket látunk a punkból kialakult új alternatívák között. Míg a gothok újabb és újabb látványos elemekkel fejezik ki önmagukat; addig pl. a hardcore punk egyszerűsítette a megjelenést, a külső jegyek helyett a szövegek tartalmának fontosságára hívja fel a figyelmet. Mindegyik másban fejlődik – szubkulturális tudásuk az est során összeadódik, és talán új minőséget is képez. A legszembetűnőbb ellentét: hogy a goth kultúra ihletét az ember belső lelki világából, a lélek homályos tartalmaiból meríti; míg a punk az életvilág külső dimenzióival foglalkozik inkább, a társadalmi-politikai milliő kritikájával és destrukciójával. Mindkét kultúra alternatíva arra, hogyan függetlenedjünk az uralkodó kultúra idejétmúlt, korlátozó és életidegen karakterétől.

main-qimg-c9c3b626f16df13efc77371b5d6b277f-c.jpg cf114f26f7abf72687e140d020ebd503.jpg

 

A komparatív (összehasonlító) elemzés igencsak tanulságos. Nem pusztán az egyes szubkultúrákról, hanem a szubkultúráról, mint entitásról is megtudhatunk új dolgokat. Nem az a célunk, hogy igazságot tegyünk a világolvasatok (kultúrák) között, hiszen kulturálisan relatív, és nem etnocentrikus szemszögből vizsgálódunk. A célunk ezeknek a kulturális közegeknek megismerése és békés együttműködésének, együttélésének előkészítése. Semmi sem inspirálja jobban a kreatív és innovatív gondolatokat, mint a multikulturális környezet.

1056.jpg

A kultúra relativista megközelítése nem jelenti azt, hogy nincsen kiforrott véleményünk arról, milyennek kéne lennie az ideális kultúrának. Annyit állítunk, hogy a kulturális színezet - pl. hogy ki milyen nyelven, ruhákkal vagy zenével fejezi ki önmagát - pusztán másodlagos szempont. Nem pusztán a konkrét kulturális minták fontosak, hanem a mögöttük meghúzódó tartalmak… Lényegtelen, hogy puszival, kézfogással vagy az ökleitek összeütköztetésével fejezed ki a másiknak, hogy örülsz, hogy látod - amíg ezt a gesztust ő is képes befogadni, számára is ezt jelenti.

3031707873a10872034088l.jpg

További távlati cél: a rendszerkritikus kulturális közösségek hálózatosodása. Az autonóm közösségek hálózatépítése egészen más stratégia, mint az uralkodók központosító, asszimiláló törekvései. A kívánt  hálózati rendszer: holonikus. Benne minden közösség autonóm, maga teremti meg és tartja fenn kulturális színezetét, mi közben része (és nem alárendeltje) a nagyobb egységnek. Ugyanez mondható el az egyes közösségek, és a bennük létező egyének viszonyáról: a szubkultúra, életmód-közösség segíti az egyént, hogy kiteljesedjen, nem pedig korlátozza a szabad cselekvésben, ahogy az állam teszi.

holarchy2.jpg

holarchikus rendszer-szemlélet - ábra

 

A kultúra legfőbb indikátora: az életminőség. Mivel folyamatos egymásrautaltságban létezünk, közösen alkotjuk a társadalom élő-szövetét, túlélésünk záloga a másokkal való sikeres kommunikáció és együttműködés. Különösen igaz ez ilyen vészterhes időkben, ahol a történelmi és a környezeti kataklizmák lehetősége már nem pusztán a távoli jövő rémképének tűnik. Ezt a harcot nekünk kell megvívnunk, a jelenben, amikor még van lehetőség változtatni a tényeken - a helyett, hogy elfogadnánk őket, és belenyugodnánk az igazságtalanságokba. A kultúra az emberi létezés módja. A kulturális másság elfogadása pedig létfeltétellé vált.

A művészet; a tánc, éneklés, zenélés, festés stb.; létezésünk kultúrájának legmagasabb foka. A művészeti forradalmak rendre megelőlegezik a társadalmi változásokat (Szkárosi), ezért, ha VÁLTOZTATNI AKARUNK, újabb és újabb művészeti alkotásokat kell generálnunk. Ehhez a művészet komplex megközelítése szükséges, mely egyszerre nyújt magyarázatot és kínál módszert a problémákra; egyszerre társadalmi körkép és személyes sors-vállalás; egyszerre tudatos és intuitív. Olyan szintézis-dimenzió: melyben DINAMIKUS EGYSÉGET alkotnak a végletek.

Mindenkinek meg kell szerveznie magában a káoszt, hogy visszaeszméljen valódi szükségleteire. … valamikor egyszer fel kell lázadnia az ellen, hogy mindig csak utánamondó, utánatanuló, utánacsináló; akkor kezdi csak megérteni, hogy a kultúra még valami más is lehet, mint az élet dekorációja.

Nietzsche: Korszerűtlen elmélkedések