Érdekes dolog ez a tudományos terminológia. Egy sajátos szleng, szó-alkímia, amely mögött episztemológiai (ismeretelméleti) előfeltevések és kulturális tényezők állnak. Ott kezdődik a dolog, hogy leírok valamit a világról, mert feltételezem, hogy a világ leírható. S ha mégsem az, hát kamikázeként szállok harcba a tömegekkel, és harsányan kiáltom az igazságomat: hogy talán a megismerésre tett kísérlet fontosabb, mint az igazság maga. Antropológusként azzal a tudással küldtek terepre, hogy „az objektivizmus – feltétlen, univerzális és időtlen – igazság elvesztette monopol helyzetét” (Rosaldo: 1989). Hogyan közelítsem így meg a szakirodalmat? Mondjuk, tegyünk egy kísérletet a „szubkulturális tőke” fogalmának meghatározására, vagy ha úgy tetszik, szitokszóval: konceptualizálására.