A Liget esztétikai csatatérré változott: egyik oldalon az orientációs hatalomnak ellenállni igyekvő alulról szerveződő földalatti közösségek, másik oldalon a jelen helyzetet kozmetikázni igyekvő állami intézmények. Nem árulok zsákbamacskát, egyértelmű, hogy előbbi felé pozícionálódom. Hatalmas respektáció illeti meg a Liget védőit, akik olyan teljesítményt értek el, mint a kortárs palettán senki más: hónapok óta tartanak vissza egy hatalmas állami beruházást, mely a hivatali önkény fellegvárát építené a fák helyére. Megfeszített kötéltáncuk orientációs törekvéssé kell váljon a kultúra alternatív regiszterében – hiszen teljes mellszélességgel állnak ki a civil értékek mellett.

Az örök utazó

Önelemző absztrakt egy blogposzthoz

[AZ EGYSZERŰSÉG FELÉ #2]

fotó: EDELMAYER

Az Pesti Bölcsész Akadémián Danyi Gábor tartott egy előadás-sorozatot, „Gutenberg és az írógép – Terjesztési modellek, stratégiák és identitások a szamizdat kultúrájában” címmel, április 27. és május 18. között. Ebbe az üdvözlendő kortárs eseménybe május 4-én kapcsolódtam be. A négyből ez volt a második előadása a kurzusnak. (Katalógus és link alul.) Ennek rövid ismertetése és reflexiója e cikk.

Az underground a formabontás művészete. Koncepciója: a dekonstrukció. Tagadja az örök érvényűnek vélt igazságok, a zsinórmérték, a „morális tények” létjogosultságát. Törekvése nem a rend, hanem a káosz felé irányul: a kaotikus állapotok létrehozásával és felmutatásával a meglévő konstrukciók mulandóságára és egyben egyszeriségére emlékeztet. Az underground aszimmetriával, disszonanciával érvel, melyek az ember állandó, belső szorongásával harmonizálnak.